Föld: nem kell őrültnek lenned, hogy itt élj. De segít.
Mivel nem tudtam normális köszönést kitalálni, ezért inkább egy idézetet hoztam nektek. :) Először is fontos bejelentésem van: megszerettem a koreia és japán zenéket *-* 2ne1, Bigbang és f(x)...áááá:D csak ajánlani tudom mindenkinek, mert tényleg nagyon jók, és azok a ruhák a klipekben...istenemmm*-* Ez az új "mániám" visszavezethető egy osztálytársamra, aki nagyon durván fanatikus, és ez az élete :D Ha ő nincs, még ma se tudnám kik ezek, ami elég nagy kár lenne, mert tényleg tehetségesek.
Ma rekordidőben, hajnali fél 10 körül már felkeltem, ugyanis ismét fájt a hasam -.- Az már mellékes, hogy 1 és fél óra után, fél 1-kor aludtam el kb, egyszer szúnyog miatt fent voltam, és többször felébredtem...csak úgy, mert az milyen jó már. Hát baromira. Ma ebéd után elmegyünk anyuval megvenni a sulicuccokat. Lehet hogy ez most nevetségesen hangzik, de nem szeretném azt ami már párszor előfordult, miszerint az utolsó napokban mentünk már ki volt fosztva az egész készlet. Amúgy meg megvásárolni szeretem őket, csak használni nem xD Ezen kívül még lesz egy találkám barátnőmmel, remélem marad addig ez a viszonylag szép idő. :) A rhodosi nyaralásomról csak annyit, hogy nagyon szép helyen voltunk, minden nap leégtem, aminek a hámló hatását a mai napig érzem xD Volt egy kis balhé, ami szintén a mai napig érezhető, de leszarom. Nekem se kedvem, se erőm nincs ezzel foglalkozni. Nem érzem magam olyan hihetetlen ostobának és hibásnak, mint amilyennek beállít a nagyim, ezért tényleg nem érdekel. Majd elmúlik...nem tudom visszafordítani az időt. Mára ennyi, remélem tetszik az új dizi :)

Ciao ^^

I'm not stupid...
...mondja a szöveg, én pedig tátogom, mint egy félőrült. Mindenki jobban jár ha csak tátogok, mert az "énekhangom" az egész fővárost kiirtaná. :D Tegnap is akartam írni, csak pont amikor elkezdtem kellett kilépnem, mert mentünk el. Ma viszont itt vagyok, és beszámolok a fejleményekről. Tegnap este kiragasztottam egy cetlit az ajtómra, hogy 9-kor ébresszenek föl, és a telefonos ébresztőmet is beállítottam (köztudottan szar-.-), és mikor keltem?! 10-kor...hát ilyen esküszöm nincs :'D mindent megteszek, és akkor se jön össze úgy, ahogy akarom. Anyu ébresztett, és látszólag meglepődött a cetlin, magyarul konkrétan akkor vette észre xD Mindegy, mert így is jól alakult a reggel, nem volt gáz az 1 órával elkésett kelés. Megnéztem reggel a dupla részes "Amerika következő topmodellje" című műsort *-*, az egyetlen sorozatot, amit nézek. Sajnos csak szombatonként van, és ez tök szívás :( Sebaj...szóval megnéztem, előtte még hajat is mostam, aztán 2-től 6-ig Katussal, a legjobb barátnőmmel voltam a Westend-ben, ahol ittunk egy jegeskávét, ettünk egy fagyit, és jókat nevettünk és beszélgettünk :) Ez alatt a 4 óra alatt 3 bolond is megtalált minket, illetve abból az egyik csak engem. Először is a villamosmegálló előtti lámpánál álltam, teljesen ki volt kapcsolva az agyam, csak úgy bámultam ki a fejemből. Ekkor talált meg egy félig csöves részeg ember, meg a barátnője/anyja (nem sikerült kiderítenem xD). Egy agyongyötört cigi volt a kezében, és tüzet kért. Mondom bocsi, de nem dohányzom...a válasz csak egy "ja, jóó" volt, majd el is mentek. Felszálltam a villamosra, leültem egy üres hármas ülés egyik székére, aztán hirtelen arra lettem figyelmes, hogy majdnem ráesett a mellettem lévő ülésre...mondom ilyen nincs xD Ezt a barátnője/anyja egy göndör  kacajjal értékelte...nekem kevésbé tetszett. Aztán már rögtön az 1. megállónál leszálltak, bár egy kicsit későn kapcsoltak. Westendben leültünk barátnőmmel egy kettes fotelba, és mindkettőnk mellett volt még egy egyes fotel. Beszélgettünk, egyszer csak odajött 2 nemzetiségi csak 2 fiúval. A két lány leült mellénk. Beszélgettünk tovább, de titkon mindketten vártunk, hogy elmenjenek. Már felállt a 2 lány, már kezdtünk örülni, amikor úgy gondolták, hogy azért mégis csak baszogatnak egy kicsit. Na akkor elkezdték a hülye szövegüket, hogy megengedjük-e, hogy beüljön közén a csávó, jó bepróbálkozott a másikkal is...aztán hogy nem akarjuk-e, megismerni az egyik fiút, mert ő a báttya -.- sőt, még azt is kérdezte, hogy hol lakunk. Szerintem ez szánalmas...jól láthatóan barátnőm eléggé megijedt, úgyhogy én dumáltam, de természetesen a végén elhordtak minket valaminek, de hát mi mást vártunk. Ez után még 3 régi fiú osztálytársunkat is láttuk, sőt ők is minket, de senki nem ment oda senkihez. Éljen az a 8 év! xD Visszafele jövet felültünk a végállomáson a villamosra...odajött hozzánk egy kicsit sem szomjas néni, hogy a nyugati felé megyünk-e? (??? Leheltől a 14-es villamos mióta visz nyugati felé? x"D) Mondom nem. Erre olyan csúnyán nézett rám a néni, mintha hazudnék. Kicsit rámjött a röhögőgörcs, de egy kicsit félelmetes is volt. Ez után kimutatott az abalkon..kérdi, hogy arra van a nyugati? Mivel jó irányba mutatott, bólogattam, és mondtam, hogy igen. Oké, már kezdtem úgy látni, mintha megvilágosodna, de ezt a reményemet szertefoszlatta az, hogy kb még 5 percet állt a villamoson. Szegény, kicsit nehéz és lassú a felfogása. 5 perc után talán megértette a hallottakat, és kicsit nehézkesen ugyan, de leszállt, és elindult a megfelő irányba. Ami még szép volt, hogy miközben állt a villamos a végállomáson, fejött 2 galamb, és ott járkáltak és turbékoltak a villamoson. Nagyon durva volt xD Nos igen, Budapesten mindig belefutsz valami érdekesbe. xD Holnap este utazom Rhodosra a szüleimmel, keresztapámmal, a barátnőjével, meg a nagyimmal. Hogy miért, az hosszú történet, és nem is Rátok tartozik kicsit olvasóim. :) Nagyon remélem, hogy jó lesz. A szüleim nem jönnek túl jól ki (sőt...), de azért remélem egy hetet kibírnak, és nem lesznek túl nagy veszekedések, bár ezt kizártnak tartom. Na mindegy, majd kiderül.

Jövő hét vasárnap jövök haza, remélem minél előbb tudok majd írni.
Goodbye blue sky :)

Aloha!
Nos, ismét észbe vettem, hogy megtanulok spárgázni. HAHA. Tudom ez elég komikus, mert "táncos" létemre nem túl hajlékony a lábam, inkább csak a hátam. No de sebaj, tényleg szeretném ha sikerülne, mert ehhez tényleg csak kitartás és elszántság kell, no meg sok munka és izzadság. Táborban volt erről szó, és mesélte egy csaj akinek már sikerült, hogy csináljam a következő képpen: minden nap menjek le amíg tudok, és tartsam ott 2 percig. Ó mondom, ez tök jó, semmi bonyodalom stb...hát jó. Ma nekiálltam, lementem, 3 másodperc múlva már a könnyem majd' kicsordult és a halálomon voltam xDD kemény fél percig sikerült ott tartanom, de egyszer sikerült 1 pecig is. Jó, ez így nagyon szánalmasan hangzik, de próbáljátok ki...ügye hogy nem olyan egyszerű?:D Nem adom fel(pedig egyáltalán nem vagyok küdő típus, SAJNOS), mert tudom hogy ez kezdeti nehézség, és ha minden nap csinálni fogom előbb-utóbb, azt hiszem inkább utóbb, de meg lesz. :)
Amúgy a mai napom nem telt semmi különlegessel, csupán csak próbálom túlélni a meleget. A szekrényemben pakoltam egy kicsit, és holnap a terveim szerint rendbe rakom az íróasztali részleget...ahj de nincs kedvem :/

Bye :)

BANG BANG!
Gyerekek, nagyon nagy ez a szám :DD imádom. És honnan ismerném, ha ez nem lenne tánctáboros zene?! :) Csütörtök este érkeztem haza a balatonföldvári tánctáborból autóval, amit apu vezet. What the fuck?! Keresd a hibát...lejárt az idő. Ülj le, egyes. A megfejtés az lett volna, hogy pénteken jövök haza a többiekkel vonattal. Az összefüggés a két mondat között pedig az, hogy lebetegedtem. Úgy kezdődött az egész, hogy szerdán délután lefeküdtem, és mire felkeltem belázasodtam. Mire lefeküdtem még hőemelkedésem SE volt, ugyanis a gyógyszer, a borogatás és a többiek kedves szavai megtették a hatást. Összepacsiztam a tánctanárommal, hogy meggyógyultam, tök jók vagyunk. Másnap reggel viszont ismét lázam lett, méghozzá elég magas. Feküdhettem gyógyszerrel a hasamban és borogotásokkal befedve az ágyamban, miközben lent üvöltetik a zenét, néha hallatszott taps is, és a jól megszokott beszámolás: 5, 6, 7 ÉS! Én meg fönt poshadtam. Nem húzom hosszúra a maradék történetet, a lényeg, hogy 3-szor is volt 40°C-os lázam, úgyhogy mindig ez a szörnyű hűtőfürdű lett a vége, ami kész kínzás volt. Hívtam aput aki értem jött, és haza hoztuk Nórit, az egyik edzőtársamat is, aki másnap utazott máshova. Nagyon sajnáltam, hogy nem lehettem ott az uccsó este és pénteken, de amíg jól voltam, szuper volt a tábor. Tök rendes volt a másik csapat, és egyszerűen fantasztikus táncokat tanultunk, sok féle stílusban, és reggelente ún. "Body art" is volt, ami jógamozdulatokból áll, és iszonyat nehéz, de utána nagyon kellemes lesz a közérzeted. Érdemes kipróbálni :) Az orvostól kaptam 2 doboz antibiotikumot, amit "ha már jól vagy, akkor is szedni kell"...hát jó. Meg kell említenem, hogy a csapattársaim nagyon rendesek és figyelmesek voltak, nem tudom nekik eléggé megköszönni. <3 Most már jól vagyok, bár tegnap majdnem szívrohamot kaptam. Nagyon durva és ijesztő dolog történt, de szerencsére nem lett nagy baj a vége. Itt ültem a gépemnél, és egyszer csak annyit hallottam, hogy a macskám, Cila össze-vissza elkezdett rohangálni, mint egy őrül. Szokott néha ilyet, de ez most durvábbnak hallatszott. Gondoltam kimegyek. Az előszobában volt, és kegyetlenül rángatózott, kalimpált, utána pedig mintha valami meg akadt volna a torkán, öklendezni akart. Borzasztó látvány volt, anyuval pedig tanácstalanul álltunk fölötte. Éveknek tűnő percek után szerencsére megoldotta maga, de iszonyatosan féltem, és azt hittem már elveszítjük...állatorvost is hívtunk, nem vette fel, majd mikor visszahívott, már nem kellett, mert utána rendbe jött szegény cicám, szerintem csak az kellett neki, hogy kiöklendezzen valamit. Azóta is bennem van a féltés, pedig szerintem ez csak véletlen volt, nem betegség.  Remélem nem lesz több ilyen eset. Ma pedig végre eljutottam a könyvtárba, ettem fagyit, és 4 könyvvel(abból 1 kötelező -.- Hamlet) tértem haza, most pedig megyek dinnyét enni.

pusz :)

Holnap indulunk a táncos társaimmal Balatonföldvárra táborozni. Idén egy teljesen új tánciskolával megyünk együtt (sajnos/szerencsére?majd kiderül), ami számomra(is) nagyon szokatlan lesz. Persze hogy furcsa lesz, hiszen kb 7 éve megy a mi tánciskolánk táborozni, és eddig mindig egy másik egyesülettel mentünk, akik időközben nemcsak ismerőseink, hanem barátaink is lettek. A sors viszont most úgy hozta, hogy másokkal kell mennünk, amitől eléggé tartok. Nem is eléggé, hanem inkább nagyon. :) Biztos paranoiásnak fogtok most tartani, de a tánc egy olyan műfaj, ahol az önbizalomnak mindig jelen kell lennie. Ez pedig nálam nincs meg, hiányzik belőlem az a bizonyos "na, most jól odateszem, és megmutatom hogy ki vagyok" hozzáállás, és ez igencsak megmutatkozik a mozgásomon is. Ezen kívül pedig mindig attól félek, hogy vajon mások mit gondolnak rólam, vajon elég jól táncolok-e, vagy kibeszélnek a hátam mögött, és tök bénának tartanak. Azt hiszem, ha nem gondolnék ezekre, sokkal jobban menne az egész. Na, majd meglátjuk :) Csak ne kelljen szerepelnem, vagy bármi ilyesmi, mert el fogok ájulni xD Amúgy is, ma egész nap olyan hányingerem van, hogy azt nem kívánom senkinek sem. Ja, és durkkoljatok, hogy idén semmilyen sérülést ne szenvedjek, ugyanis tavaly mind a 2 bokám kiment (xD), és néha a térdem is feladja a szolgálatot. Ezen gondolatok rendezésén kívül ma csak pakoltam, meg bevásároltunk anyuval. Nem akart olyan...félig kész muffin tésztát(?) venni, ami segítségével kb 10 perc alatt kész lett volna az egész :( egyszer ettem olyan barátnőmnél, és tényleg tök finom *-* na, majd tábor után :) Pénteken jövök haza, úgyhogy addig próbáljátok meg kibírni nélkülem ezt a hetet. Remélem sikerülni fog, én drukkolok mindenesetre. :D Feltéve, ha ti is nekem, hogy túléljem a napi 5 óra(!!!!!) edzést, + a még egy óra reggeli tornát. OMG!

Goodbye ;D
Hédi